Református kistemplom

Története
A város második református temploma. A Kis templom helyén 1628-tól egészen a templom felépítéséig, a Református Egyháznak az ispotálya, a szegények és rászorulók befogadására és ápolására szánt épület állt. Mellette a 18. század elején Kolozsvári Szőts Dániel városbíró támogatásával egy református fatemplomot emeltek, melyet a helybeliek Külsőtemplomként vagy Ispotály-templomként ismertek.
1815-ben lebontották az ispotályt és nekikezdtek az új későbarokk illetve empír stílusú templom felépítésének Sófalvi József tervei alapján, amit 1818-ra be is fejeztek. Azonban pénzhiány miatt, csak 1827-ben kapott újabb lendületet az építkezés, amikor is elvégezték a belső munkálatokat. Az első istentiszteletre 1827. december 2-án került sor. 1828-ban folytatták a torony építését és 1829-ben fejezték be. Nevét a Vártemploménál valamivel kisebb méretéről kapta, de így is hétszáz férőhellyel rendelkezik.
1854 augusztusában, a szabadságharc után kisajátította az osztrák katonai parancsnokság és katonai kórházként, majd gabonaraktárként használták. A reformátusok 1856 márciusában kapták vissza az épületet (addig a régi fatemplomot használták, melyet aztán 1857-ben le is bontottak), újbóli felszentelése Bodola Sámuel püspök vezetésével történt.
A templomhoz református fiúiskola, majd vegyes iskola is tartozott, mely kezdetben a rektor lakásában működött. 1848-ban már 175 tanulója volt, így az 1850-es években külön iskolaépületet emeltek a templom közelében, melyet 1891-ben átvett a város. A 20. század elején, Bernády György polgármesteri szolgálata alatt több új iskolaépületet emeltek a város tanulói számára, az egykori református iskolát pedig lakóházzá alakították át.
Orgonáját 1867-ben készítette Takácsy Ignác, az úrasztalát 1868-ban adományozta Szenkovitsné Rákosi Katalin. 1875-ben felújították az épületet, ekkor állították fel a nyolcszögű szószéket és koronáját Szöllősi Sámuel és Rozália adományából. 1927–1930 között ismét felújítási munkálatokat végeztek, ekkor nyerte el a templom klasszicizáló neobarokk arculatát, özvegy Páll Domokosné pedig egy tízmázsás harangot ajándékozott az egyházközségnek férje és fiai emlékére.
20. századi jeles lelkipásztorai voltak Csiha Kálmán (1929–2007) és Varga László (1929–2017). A kommunizmus alatt koncepciós perekben elítélték, majd hosszú időre börtönbe zárták őket.
A lépcső mellett látható egy 1902-ben kihelyezett fémlap, melyre a tengerszint feletti magasságot jegyezték: Marosvásárhely sz. kir. város 332,376 méter.