Farkas utcai református templom
Története
1486. szeptember 9-én Mátyás király rendeletére és Báthory István erdélyi vajda jóváhagyásával ekkor adományozta a városi tanács és Szabó Ambrus bíró a ferences testvéreknek a Szabók bástyája melletti területet. Az építkezést János testvér vezette, valószínűleg ugyanaz, aki a királyi műhely vezetőjeként részt vett a visegrádi építkezésekben is. A munkálatok költségeit Mátyás király viselte. Mátyás halála után II. Ulászló támogatta anyagiakkal az építést: 1494-ben a tordai sókamarából háromszáz aranyforint értékű kősót rendelt a templom és kolostor javára. Az adomány később állandó járandósággá változott, amelyet II. Lajos király 1520-ban megerősített. A Boldogságos Szűz Máriának szentelt templom 1503-ban már készen állt, orgonája 1534-ben készült. A templom mellett eredetileg két rendház állt, ezekből csak a férfikolostor kerengőjének északi része maradt meg.
A protestantizmus térhódítása következtében, az 1556. március 8-ai szászsebesi országgyűlés határozata értelmében a rendnek el kellett hagynia Kolozsvárt. Március 15-én a református tömeg behatolt a templomba és követelte a templom és a rendház átadását. A templom kapujában Mikola Boldizsár atya állt, és a legenda szerint szívére tett kézzel és magasba emelt két ujjal megesküdött, hogy az épületet soha el nem hagyja. Az emberek karddal lekaszabolták a barátot, és betörtek a templomba, ahol elpusztították az ott található szakrális tárgyakat. Az 1958-as restauráláskor a kolostor udvarán teljesen ép 16. századi csontvázat tártak fel, melynek bal keze a mellkason hevert, a jobb kar pedig két kinyújtott ujjal felfele mutatott.
Ezt követően a templom huszonöt évig gazdátlanul állt. 1579-ben Báthory István fejedelem a jezsuitáknak adományozta az épületegyüttest, egyúttal építőanyagot is biztosított a felújításhoz. Ekkor alakították át iskolává az apácakolostort. 1588-ban a medgyesi országgyűlés kitiltotta a jezsuitákat Erdélyből, de Báthory Zsigmond visszahívta őket, és 1595-ben újra birtokba vették a templomot. A tizenöt éves háború idején, Székely Mózes csapatai elűzték a jezsuitákat és a Toroczkai Kovács Máté unitárius szuperintendens és Göczi Nyírő Pál prédikátor által felhergelt nép, Bogner-Gellyén Imre királybíró be nem avatkozása mellett 1603. június 9-én megrohamozta a templomot. A templom ajtaját betörték, az oltárt és a szobrokat fejszével szétvágták, a padokat darabokra törték és bedöntötték a boltozat egy részét is, amely tizennégy embert ütött agyon. A továbbiakban a gazdátlan épület köveit felhasználták a város egyéb építményeinek javításához, a szentélyt raktárként használták.
A reformátusok 1622-ben Bethlen Gábortól kapták meg a romos templomot és a telkeket kollégium céljára, de végül is a kollégium Gyulafehérvárra került. A templom újjáépítése csak I. Rákóczi György alatt, az 1638-as gyulafehérvári országgyűlés határozatára és a fejedelem anyagi támogatásával kezdődött el. Az építkezés nagyobb része 1640-ig elkészült, majd a fejedelem olasz építészt és – hosszas utánajárással – kurlandiai mesterembereket hozatott, akik 1643 végére befejezték a csillagboltozatot. Az 1640-es években elkészült a templom berendezése is. Az újjászületett templomot Geleji Katona István püspök szentelte fel, 1647. június 30-án. II. Rákóczi György kezdeményezte a kolostor helyreállítását a református kollégium számára, ami az 1798-as tűzvészben semmisült meg.
Az 1798-as tűzvész után a templomot Josef Leder vezetésével állították helyre. 1910–13 között a templom teljes körű restaurálására került sor Lux Kálmán irányításával, ekkor készült el a neogótikus karzat, ahova a pécsi Angster József készítette orgonát helyezték el. A következő restaurálás 1958–1961 között történt, ezúttal Bágyuj Lajos vezetésével.
A templomban található I. Apafi Mihály és felesége, Bornemisza Anna, illetve II. Apafi Mihály és felesége, Bethlen Kata sírja, akiknek a földi maradványait 1942-ben hozták át az almakeréki templomból. A síremlék Kós Károly tervei alapján készült.
A templom akusztikája kiváló, így az 1960-as évektől kezdve rendszeresen orgonahangversenyeknek ad helyet. Az orgona felső, régebbi része a felirata szerint 1766-ban készült.
A templom előtt található Sárkányölő Szent György szobra. Az eredeti alkotást, amely a prágai várban áll, Kolozsvári Márton és György készítették, 1373-ban.