Helye néven szerepel a pápai tizedjegyzékben, papja Pál volt. 1431-ben Illiefalva, 1461-ben Illyefalva néven szerepel a forrásokban. A templom védőszentje Ilyés volt és a falu a temploma után kapta a nevét. Első templomának építését a legrégibb templomok idejére teszik és Gyula konstantinápolyi megkeresztelkedésével hozzák kapcsolatba, ami után néhány keleti szent kapott templomot Erdélyben.

Ekkor épülhetett a mai templom Szent Illés tiszteletére. A gótikus kor alkotása, de a reneszánsz virágdíszítés több változata is fellelhető stílusában.

15. századi egytornyos várfalát egy külső várfallal vették körül, sarkait bástyákkal és tornyokkal erősítették. A templomot kiterjedt területű kettős várfal veszi körül. A külső várfal szabálytalan hatszöget alkot, öt bástyával. Közülük három ötszögű, kettő négyszögű. A tornyot a belső várfal kapubejárata fölé építették. Ez egyben bástyául is szolgált.

Báthori Gábor idején ellenállt Weiss Mihály brassói bíró ostromának.

Tatárhad ostromolta és dúlta fel. Csellel kerítették hatalmukba a várat és öltek le sok védőt s hurcoltak fogságba még többet (500 koponyát számláltak és 800 fogoly esett áldozatul).

Ismét tatárok dúlták fel.

A földrengés erősen megrongálta a templomot, ezért 1782-ben lebontották.

Elkészült az új templomépület. Kazettás mennyezettel és festett bútorzattal látták el.

Földrengés súlytotta, a templom falai megrepedtek, a harangtorony összeomlott. A templomot 1803-ban kijavították.

A harangtornyot újjáépítették.