Egykori Csíksomlyói Római Katolikus Gimnázium,
Története
1780–1782 között épült, ma gyermekotthon. Számos kiemelkedő személyiség és több katolikus püspök iskolája volt, és évszázadokon keresztül az erdélyi katolikus oktatás és nevelés egyik legősibb és legjelentősebb központja volt.
Elkészültétől 1911-ig a csíksomlyói római katolikus gimnázium működött benne, amely akkor Csíkszeredába költözött át. A megüresedett épületben a Csíki Magánjavak árvaházat működtetett benne 1913-tól. A kommunizmus évei alatt állami árvaház volt benne, majd 2004-ben a román állam visszaszolgáltatta a Csíki Magánjavaknak. 2008-ban a Magánjavak átadta 99 évi használatra a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak, amely a Csíkszeredában továbbtanuló gyermekek, fiatalok számára kollégiumot létesített benne.
Elemi szintű oktatás már a XVI. században létezett a ferences kolostor mellett. 1630-as keltezésű az első hitelesnek tartott írásos dokumentum, amely igazolja a ferences gimnázium létét. Az 1661-ben a török-tatár betörés idején tönkrement iskola újjáépítéséhez páter Damokos Kázmér fogott hozzá.
Az iskola építéséhez Rómából kaptak segítséget, és 1669-ben fejezték be, páter Kájoni János zárdafőnöksége alatt. Ebben az időben a somlyói iskolában grammatika és humán osztályok működtek, ahol latin nyelvű oktatás folyt, és a csíki ifjakon kívül fogarasiak és moldvaiak is tanultak. 1694-ben 200 tanulója volt az iskolának.
1733-ra felépült az új iskolaépület, a régitől keletre.
A csíksomlyói szerzetestanárok főként misztériumjátékokat, vallásos tárgyú színjátékokat írtak, amelyeket a diákok adtak elő. Erre kiváló lehetőséget nyújtottak a Mária tiszteletére rendezett pünkösdi búcsúk. Az előadásokat a búcsú körmenete után mutatták be a Kissomlyó oldalán elhelyezett szabadtéri színpadon. Húsvét nagyhetén tartották a passiójátékokat, a nagypénteki misztériumokat. A csíksomlyói iskolai színjátszás virágkora 1720–1784 közé tehető.
1754-ben hozzáfogtak egy új iskolaépület felhúzásához, azonban ez támogatás hiányában abbamaradt, csak 1780-ban folytatódott. Már 1781 őszén megindult a tanítás az új iskolaépületben, amelyhez kapcsolva színielőadásokra alkalmas pavilont is emeltek. Az építendő szeminárium alapkövét 1781 májusában rakták le. 1782. január 6-án avatták fel a kész épületet, amely földszintes volt.
1830-ban a szeminárium bővítésével párhuzamosan felvetődött a gimnázium bővítésének gondolata is. 1834-ben Györfi Ferenc, a gimnázium igazgatója és a rendház főnöke azzal a kéréssel fordult a Guberniumhoz, hogy az új szeminárium építésével egyben a gimnázium épületét is bővítsék ki. Kérését jóváhagyják, az építkezés 1837 tavasza és 1838 ősze között zajlott.
A csíksomlyói diákság életében is sorsfordító jelentőségű volt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc. A forradalmi eszmék által lelkesített diákság darabokra törte a császári hatalmat jelképező kétfejű sas alakzatokat Várdotfalván, Csobotfalván és Csíktaplocán. 1848-ban a tanodát katonai célokra foglalták le.
Az iskola csak 1851-ben nyitotta meg újra kapuit előbb az elemi osztályok számára és a kolostorban. A katonaság által lefoglalt épületet fokozatosan és nehezen tudták visszaszerezni.
1858-ban Haynald Lajos erdélyi püspök támogatásával P. Simon Jukundián zenetanár Csíksomlyón kántor- és tanítóképzőt alapított, amelynek 25 évig volt igazgatója.
1873-ban Imets Fülöp Jákó akkori igazgató buzgólkodásának köszönhetően nyolcosztályossá, azaz főgimnáziummá fejlesztették az iskolát.
1888-ban a gimnázium épülete nagyobb átalakításon ment át újból, amikor a szeminárium részére megvásárolták a megüresedett csíksomlyói székházat. Így a régi épület délkeleti szárnyát 14 méterre kitoldották. Az így átalakított szárnyban rendezkedett be a gimnázium. Az északnyugati részét a tanítóképző kapta meg.
Az 1889–90-es tanévi oktatás már az új épületben kezdődött.
1911-ben az iskola átköltözött Csíkszeredába, a kor elvárásainak megfelelően felépített új, szecessziós stílusú, impozáns palotába, a mai Márton Áron Gimnázium épületébe, miután a ferencesek átadták fenntartásra az egyházmegyének. A Csíkszeredába költöztetett középiskola 1948-ig működött római katolikus gimnáziumként.