Egykori Nagyboldogasszony templom, Fekete templom
Története
1383 és 1424 között épült, az egykori Magyarország legnagyobb temploma volt (ma Románia legnagyobb temploma) eredetileg a Nagyboldogasszonynak volt szentelve. Déli kapuja felett Mátyás és Aragóniai Beatrix címere, a reformáció óta evangélikus templom. Mellette áll a nagy reformátornak Honterus Jánosnak a szobra. A Honterus-udvarnak nevezett téren áll.
Egy népszerű vélekedés szerint a Fekete templomnak az 1689-es tűzvész során rárakódott korom kölcsönözte fekete színét, és így nevét is. Ennek ellenére 21. századi vizsgálatok nem találtak tűzpusztításra utaló rétegeket; a templom pusztán a környezeti hatások miatt feketedett meg. Megjegyzendő, hogy a „Fekete templom” nevet csak a 19. század végén kezdték használni.
1383 és 1477 között épült, a tatárjáráskor elpusztult Szent Katalin-templom, Újbrassó plébániatemplomának helyére, amely 1295-től dékánság központja volt. Az építkezés megkezdése Thomas Sander plébános nevéhez fűződik. 1384-ben Kaplai Demeter esztergomi érsek, 1399-ben IX. Bonifác pápa búcsúlevéllel támogatta. 1408-ra fejeződhetett be a szentély építése. Elkészültétől a város Szűz Máriának szentelt fő plébániatemploma volt. 1421-ben a törökök támadása vetette vissza az építkezést. Ezután 1422-ben V. Márton pápa búcsúlevelével támogatta újjáépítését. 1444-ben Hunyadi János elengedte a város Szent Márton-napi cenzusát, amelyet a templom építésére tudtak fordítani. Hálából a főhajó egyik oszlopán elhelyezték a Hunyadiak címerét. 1475-re fejeződhetett be a templom építése.
Kéttornyosnak tervezték, az elkészült nyugati tornyot végül 1514-ben szentelték fel.
1542-ben, a város reformációja idején az evangélikusoké lett. 1542 októberében itt tartották az első német nyelvű evangélikus istentiszteletet Erdélyben. 1544-ben, Luther személyes ajánlására Johannes Honterust választották lelkészévé. 1689. április 21-én, a kortársak által a császári katonaság gyújtogatásának tulajdonított tűzvészben leégett. 1710–1714-ben épültek az oldalhajók karzatai, az inasok és segédek számára. Az 1738-as földrengésben ismét megsérült.
1750-ben a nagyharang lezuhant a toronyból. 1762 és 1772 közt danckai mesterek építették újjá, ekkor készült mai boltozata is Stephan Closius orvos, városi tanácsos szervezésében és irányításával. 1836 és 39 között készült a jelenlegi orgona, és 1866-ban az új oltár.
A I. világháború előtt az Országos Műemléki Felügyelőség által megkezdett helyreállítási munkálatai félbeszakadtak, 1924 és 25 között Albert Schuller vezetésével, majd 1937 és 44 között illetve 1984 és 1999 között restaurálták.
Háromhajós, gótikus csarnoktemplom. Hossza 89, szélessége 38, a hajó magassága 42m, a toronyé 65 m. A főhajó nyugati és keleti végében 1656-ig valószínűleg két mellékkápolnája is volt. Kívülről minden második pillérét a templom építésével egykorú szobor másolata díszíti (az eredetieket a templomban őrzik). Az ábrázolt alakok: Keresztelő Szent János, Szent Mihály arkangyal, Szent Jakab apostol, Szent Miklós (?), Thomas Sander plébános, a templom alapítója (?), Lukács evangélista, Pál apostol, Krisztus mint Salvator Mundi (Világ Megváltója), Szent Péter és az egykori védőszent, Szűz Mária, lába alatt Brassó első címerével.
Az 1689-es tűzvész előtt 22 mellékoltára volt, a mai, a templom stílusához igazodó főoltárt 1865-ben, Peter Bartesch városi főépítész tervei alapján készítették. A középső oltárkép (a Hegyi beszéd) Friedrich Martersteig weimari festő műve. Az oltár bal oldali oszlopa előtti Honterus-emlékkő azon a helyen áll, ahová a reformátort temették. Az oltár mögé van befalazva Thomas Sandernak, a templomot alapító plébánosnak a sírköve. Szószéke és a tanácsurak padja 1696-ban, a szentély padjai 1700-ban készültek. A szószékkel szemközti pilléren a Hunyadi-címer látható. A szentély északi falán vezették a Breve Chronicon Daciae című falikrónikát, amely az 1143 és 1571 közötti erdélyi eseményeket örökítette meg. A déli oldalhajó keleti falán Fritz Schullerus képe: a tanácsurak és az ún. „százatyák” (a városi képviselőtestület) 1543. december 26-án felesküsznek Honterus reformációs könyvére.
A déli kapu előcsarnokában látható, 1477-ben készült freskók az Angyali üdvözletet (az ún. Schwarze Madonna), Mátyás és Beatrix címerét, a Királyok imádását, Alexandriai Szent Katalint és Szent Borbálát ábrázolják. A torony alatt a templom történetét bemutató kiállítás tekinthető meg.
1914-ig hét harangja volt, ezek közül akkor hármat leszereltek és ágyúnak olvasztottak be. 7300 kg-os nagyharangja a legnagyobb mozdítható harang Romániában és eredetileg 1514-ből származik, de az 1689-es tűzvész után és 1750-es lezuhanását követően, 1858-ban újraöntötték. 2001-ben újították föl Délkelet-Európa legnagyobb orgonáját, amely 3993 sípot számlál és 76 regiszteres. A berlini Carl August Buchholz építette 1836 és 1839 között.
A templomban található a Törökországon kívüli Európa legnagyobb anatóliai szőnyeggyűjteménye. A 16–18. században készült 119 szőnyeget a Törökországot járó szász kereskedők vásárolták és ajándékozták az egyházközségnek. Ma a templombelsőt díszítik. A templom további kincsei közé tartozik az 1476-ban egy segesvári mester által készített és Johannes Reudel kereskedő által adományozott keresztelőmedence, egy gótikus, öntöttvas szentségtartó és két, 1504-ben készült kehely. Déli oldalán áll Johannes Honterus szobra, Harro Magnussen alkotása, 1898-ból.